A felnőtt és a gyermek háziorvosi praxisok mellett a fül-orr-gégészeti szakrendelőkben az egyik legnagyobb járóbeteg terhet a heveny orr-melléküreg gyulladások és a heveny középfülgyulladások kezelése jelenti. A szerző fül-orr-gégész, aki rövid összefoglaló közleményében segítséget nyújt az akut rhinosinusitis és az akut középfülgyulladások egyes klinikai megjelenési formáinak diagnosztikájában, valamint az aktuális irányelvek szerinti megfelelő terápia megválasztásában.

Az otitis media (OM) határterületet jelent a gyermekgyógyászat és a fül-orr-gégészet között. Az alap diagnosztika és terápia (vagyis az esetek többsége) a gyermekorvos területe, míg a nem gyógyuló, szövődményes, vagy recidiváló esetek kerül(het)nek a fül-orr-gégészhez. Jelen cikkünkben az akut otitis media (AOM), illetve a savós vagy effúzióval járó középfülgyulladás (OME) diagnosztikai és kezelési kérdéseit elemezzük párhuzamosan.

A hatékony savszekréció-gátlás bevezetése forradalmasította a felső tápcsatornai kórképek, így a nyelőcsőreflux betegség (GERD) kezelését. A leghatékonyabb savgátló szerek a protonpumpagátlók (PPI), amelyek hatékonyabban csökkentik a savszekréciót, mint a H2-receptor-antagonisták (H2RA). Ugyanakkor enyhe, ritkábban jelentkező GERD-tünetek, illetve remisszióban lévő betegek esetében a PPI mellett a H2RA is hatékony lehet.

A mindennapi terápiás gyakorlatban alkalmazott antibiotikumok globális változásokat idéznek elő a S. pneumoniae metabolikus folyamataiban.

A fülkürt ballonkatéteres tágítására számos indikációban, legtöbbször otitis media catarrhalis chronicában kerülhet sor. A beavatkozás során a ballonkatétert 3 módszerrel vezethetik a fülkürt orrgarati szájadékába. A biztonságosság és eredményesség megítélésére számos vizsgálat zajlik jelenleg is.

A neandervölgyi ember kihalása összefügghet azzal, hogy egész életében állandó fülgyulladás gyötörte a fülkürtök felépítése miatt.

A gyors antigénkimutatási tesztek szenzitivitása 90% feletti; azaz, ha az eredmény pozitív, akkor a patogén igazoltnak tekinthető, és nincs szükség tenyésztésre. Torokváladékból végzett tenyésztésre viszont továbbra is szükség van akkor, ha a gyors antigén-kimutatási teszt eredménye negatív.

Az „empirikus antibiotikum terápia” valószínűsége függ az életkortól, az orvos képzettségétől, ezen túlmenően azonban olyan tényezők is befolyásolják, mint a laboratóriumi szolgáltatások földrajzi közelsége, illetve a konzultációs lehetőségek hétvégi elérhetősége.

Szövődménymentes Streptococcus-fertőzésben általában nem szükséges ismételt tenyésztést végezni a kezelést követően. Megfelelő terápia után a pozitív tenyésztési eredmény jelentősége bizonytalan, amennyiben a pharyngitis tünetei megszűntek. Ez az eredmény azonban a kezelés eredménytelenségét is jelezheti arra utalva, hogy az adott személy Streptococcus-hordozó, akinél más kórokozó által előidézett interkurrens pharyngitis alakult ki.

Jelen összefoglalónkban a gége és a gégefedő, valamint az orrmelléküregek háziorvosi gyakorlatban is gyakran előforduló fertőzéseit tárgyaljuk, elsősorban az antibakteriális terápiát a fókuszba állítva.